Rudolf Steiner szerint a
játékszereknek lehetőleg szabad játékteret kell engedniük a
fantáziának.
Csak most (hogy
két éves múlt a kisfiam) kezdem felfedezni ennek a kijelentésnek a lényegét , főleg az első közös karácsonyokhoz érkezvén, amikor is szülői,
nagyszülői szív mind mind játékok formájában igyekszik a "gyerekre
árasztani" a szeretetét... Igyekszem az alábbiakban felállítani magamnak pár
alapszabályt hogy elkerülhessük a káros és felesleges fogyasztói őrületet, helyette inkább természetes anyagokból (fa, gyapjú, lenvászon, termések stb.) kedves és melegséget árasztó, kreativitásra ösztönző játékokat találjak, készítsek a jövőben. Aki szeretne kreatív játékokat készíteni saját kezűleg, annak ajánlom ezt a könyvet :
1. Kincsek a természetből
A legtöbb játék ma már igencsak behatárolja a képzeletet és
korántsem ad lehetőséget az érzelmek megélésére, az ötletek
változatos és kreatív megjelenítésére. Mint szülő elsőre azt gondolom
hogy akkor teszek jót ha a legnagyobbat, legtöbbet, legcsillogóbbat,
legkidolgozottabbat kapja a gyerkőc és készen nyugodtan hátradőlhetek
...de hoppá pár nap/óra és minden gomb kiismerve, minden kiálló műanyag
darabka letörve, majd a sarokba hajítva ... Ez van ha a fantáziát ily könnyen sutba
dobjuk és visszatérni, újra meglátni egy marék gesztenyében a mesebeli
kincset, egy lyukas fakéregben a manók titkos odúját, fa lapokból várat, barlangot, hegyet építeni sok sok erőfeszítést
igényel, hiszen a gyerek érzékeny kis világába már bedöngettünk egy kész
inger arzenállal.
Tehát a gyerekszobából száműzendő minden elemes, automatikusan zenélő, világító, képernyős, ingerektől
túlcsorduló műanyag fityfirittyet , amik a "poént már előre lelövik" és amivel a gyermek fantáziájának nem igen van már dolga.
Akkor milyen játék alapkészlettel lássam el a gyerekszobát ha nem a fenti drága csecsebecsékkel? Most valami nagyon meglepőt fogok írni :).... mert olyan természetes anyagokból készült organikus formákat hordozó, egyedi kivitelezésű, több száz szituációban alkalmazható, stílusos, már már rusztikus játékokat ajánlok, amelyek...nem kerülnek semmibe :) csak néhány közös sétába míg rálelünk.
Minden Waldorf óvodában találunk természetben gyűjtött kincseket: tobozokat, makkokat, botokat, rönköket, gesztenyéket, csigaházakat, melyek aztán erdei manók otthonaként, vagy éppen konyhai kalandok alapanyagaként funkcionálhatnak .
2. Egyedi készítésű játékok fából, gyapjúból (fonalból, filcből)
Ha a természet kincseinek szabad rendezgetésén szeretnénk egy picit túl menni, akkor a szülő számára is alkalom adódhat egy kis kreatív alkotásra :D Egyszerű anyagokból pl: faágakból, fa lapokból is szívmelengető manólakot alkothatunk, amit aztán idővel lehet bővíteni kötélpályákkal, létrákkal, moha ágyikókkal no és manólakókkal!
Ma már egyre több esztétikus fajáték is kapható és ha van/lesz egy
Waldorf iskolás nagy fiunk megfűzhetjük őt is hogy a kis tesónak
alkosson majd ezt azt...És mit formázzunk meg? Milyen környezetet,
világot, mesét, történetet, milyen értékeket szeretnénk sugározni a
gyermekünknek? Mi az a tevékenység ami utánzásra érdemes? Én szívem
szerint erdei/házi állatokat, növényeket, tájakat természeti
jelenségeket jelenítenék meg a játékokban, vagy olyan embereket,
mesterségeket, tevékenységeket amelyek a gyermek számára átláthatóak, érthetőek, könnyen utánozhatóak.
A gyapjúfilc színpompás, természetes, könnyen kezelhető játék alapanyag!!! Manók, állatfigurák, szütyők, koronák...csak a fantázia szab határt hogy mi mindent lehet készíteni belőlük :) Gyapjú fonalból pedig horgolással, kötéssel manók, zöldségek, labdák, babaruhák, tarisznyák készülhetnek.
3. Babák, bábok, manók
A gyerekek sokszor babák segítségével játsszák el azt ami velük történik.Ők segítők, barátok, néha önmaguk megtestesítői és ezért igen fontos hogy milyen minőségek, milyen anyagok jelennek meg egy ilyen társban. A Waldorf babák különlegessége hogy mind mind egyedi, művészi munkával készülnek, szívvel, lélekkel, sok aprólékos munkával ami már első ránézésre érzékelhető! Természetes anyagból gyapjúból és pamutból varrják őket, arcuk vonása általában nagyon leegyszerűsített, ezzel is teret hagyva a gyermek fantáziájának, hogy a benne váltakozó érzelmek, öröm, huncutság, szomorúság mind könnyen megjelenhessen a babán is :)
Kik a manók ?
Amennyire én megismertem őket, olyan apró lényei a meséknek akik az évszakok múlásán, a természet erőiben, anyagaiban, az időjárásban munkálkodnak. Talán szebben nem is tudnám megfogalmazni mint ahogyan az
Adél Öltészete blog ír róluk:
"A manófigurák jelképei lehetnek a
természeti világgal való kapcsolatunknak, és emlékeztethetnek minket
arra, hogy milyen fontos megbecsülni a Föld eleven lelkét.
Biztosan ti is rengeteg olyan mesét,
történetet ismertek, melyek az aprónépekkel – törpékkel, manókkal,
koboldokkal és egyéb lényekkel – való találkozásról szólnak. Ők mind
természeti lelkek, legtöbbször távoli tanyákon, ingoványokban, erdőkben
és hegyekben élnek.
Néha egy-egy embernek még az a képesség is megadatik, hogy lássa őket. Ezek az emb erek azt mesélik, hogy ezek a lények olyanok, mint a kicsi emberek,
körülbelül 60 centi magasak, hosszú szakálluk, pirospozsgás arcuk van,
meleg, színes ruhákat viselnek, fejükön hegyes sapkával.
A róluk szóló történetekben olvashatjuk
azt is, hogy régen az embereknek fontos volt összhangban dolgozni
ezekkel az aprónépekkel, mert ez volt a gyarpodás és az egészség záloga.
Némely aprónép komisz volt, és résen kellett lenni velük, de nem voltak
gonoszak..."
