Márton napi lámpás ünnep a Kuckó udvarán

A lámpásom a kezemben

A lámpásom a kezemben
és szívemben nől a remény.
Az égen ragyog egy csillag
a Földön ragyogok én.
//:A csillagfény a földre ér
és szívemben nől a remény.://

Ködtől fátyolos a szemhatár...

 Ködtől fátyolos a szemhatár,
Régen tovatűnt a forró nyár.
Szürke álom ül a tájon,
Szívünk dideregve fényre vár.

Búsan tekereg az őszi szél,
Hosszú köpönyege földig ér.
Hajnal óta minden útra
Lassan szemereg az ólmos dér.

Kis lámpás, kis lámpás

Kis lámpás, kis lámpás
hozzál nékünk áldást,
lángod lángoljon, fényed áradjon,
minden ember szíve megtisztuljon.

Gyertek hát gyújtsunk most egy  kis fényt

Gyertek hát gyújtsunk most egy  kis fényt,

mit egykor a nap tüze gyújtott rég,

Mint csillag szikra úgy ragyog,

lámpásom fénye láthatod.

Ősz szele zümmög, aluszik a nyár már,
Aluhatnál falevél, ha leszállnál.
Aluhatsz falevél, betakar a tél,
Reggel a kacagás az egekig ér.
Aluhatsz falevél, betakar a tél,
Reggel a kacagás az egekig ér.

Erdő mellett estvéledtem,
Erdő mellett estvéledtem,
Subám fejem alá tettem.
Összetettem két kezemet,
Úgy kértem jó Istenemet:

– Én Istenem, adjál szállást!
Már meguntam a járkálást;
A járkálást, a bujdosást,
Az idegen földön lakást.

Adjon Isten jó éjszakát,
Küldje hozzám szent angyalát:
Bátorítsa szívünk álmát;
Adjon Isten jó éjszakát.