Anyák napja

 A tűző napon, gőzölgő betonon, ünneplőbe öltözött lámpalázas gyerekek hada vigyázzállásban sorba állítva verset szaval a szemben széken ülő anyukáknak...rémálmaimban :) vagy inkább mondhatnám hogy gyerekkoromban így volt. Mai napig megjelenik a gombóc a torkomban ha óvodai vagy iskolai ünnepség, évzáró és társai jutnak eszembe. De nehéz felülírni ezeket a mélyen berögződött képeket...milyen is egy"jó ünnepség"...???...ünnep!!!! ha szülővé válik az ember milyen (téves) elvárásai lesznek ezek után? 

Na próbáljuk meg másképp...mit szeretnénk valójában? Szeretnénk az ünnep hangulatát átélni, éreztetni a gyerekekkel egy meghitt, mögöttes tartalmat de nem direktbe (amit persze majd úgyis később fognak értelmezni ha visszatekintenek) és közben még jól is érezni magunkat, nem feszélyezni halálra a gyerekeinket és magunkat a "látszat" kedvéért.

Első számú tanulság: meg kell tanulnunk elengedni az elvárásainkat, és ellazulni ;)

Ez volt az első anyák napja amit közösen ünnepeltünk mi csoportvezetőkkel, anyukák, nagy tesók, kis tesók ... egész nap együtt.

Színes szalagokkal díszített kis diófa és ragyogó napsütés várt minket. Délelőtt énekeltünk, játszottunk (nevettük, ámultuk a csintalankodó élénk kismackókat, kis nyuszikat, rókákat, farkasokat - mikor milyen bőrbe bújtak a gyerekek:)

A kis kezek által készített kókuszgolyót és bodza szörpöt csemegéztük, majd együtt kisétáltunk a tölgyesbe bújócskázni és meglapulni a zsályákkal tarkított rétben.

Visszaérve a fák árnyékában megebédeltünk (szezonális bio pizza Évkerék módra ;) + a gyerekek kertjéből sok sok saláta) . A kis zöldségeskert locsolása és a homokozó sárkonyhává avatása közben , a felszabadult gyerekeinkben gyönyörköve jót beszélgettünk :)

Jól elfáradtunk, igazi színes, örömökkel és kihívásokkal teli nap volt ez az első közösségben ünnepelt anyák napja (...a kis mackókat este könnyű volt elaltatni ;) ...még most is mosolyog a szívem ha arra a napra gondolok.

A gyönyörű képekért nagy köszönet Kordás Katinak!